Az automatizáció kritikus szerepet játszik a kibervédelmi erőfeszítések fokozásában, és a sebesség az egyik kulcsfontosságú előnye. A legtöbb kibertámadás gyorsan terjed, például a zsarolóvírusok vagy féregtámadások, és az automatizált rendszerek sokkal gyorsabban képesek észlelni és reagálni rájuk, mint az emberek. Az AI továbbá biztosítja a következetességet, mivel ismétlődő feladatokat magas pontossággal elvégezhet.

hIllusztráció: iStock

Azonban könnyű túlzottan nagy mértékben támaszkodni az automatizációra a kibervédelemben. A naplók, riasztások és incidensek mennyisége exponenciálisan nő, az automatizált eszközök pedig nagy mennyiségű adatot képesek elemezni, anélkül, hogy túlterhelődnének. Ez azonban kétélű fegyver lehet. A vállalatoknak egészséges egyensúlyt kell fenntartaniuk a technológia és az emberi tehetség között a rendszerek biztonságának fenntartásakor.

Automatizáljunk óvatosan

Az automatizációra való túlzott mértékű támaszkodás a kibervédelemben számos kockázatot és kihívást hozhat létre a szervezetek számára. Segíthet a vállalatoknak a napi szinten szembesülő fenyegetések sokaságával, de lényeges a kiegyensúlyozott megközelítés. Íme néhány veszélye annak, ha túlzottan támaszkodunk az automatizációra a kibervédelemben:

  • Hamis biztonságérzet: A hit, hogy az automatizált rendszerek minden fenyegetést észlelnek, könnyen kielégítheti a szervezeteket. Nincs tökéletes rendszer, és mindig felmerülnek új, előre nem látható veszélyek.
  • Hamis pozitívumok/negatívumok: Az automatizált rendszerek téves pozitív eredményeket generálhatnak, ami a biztonsági csapatokat érzéketlenné teheti, ha gyakoriak. Ellenkező esetben a hamis negatívumok, amikor egy valódi fenyegetés nem kerül észlelésre, súlyos következményekkel járhatnak.
  • Hiányzó kontextus: Az automatizált rendszerekből hiányzik az emberi intuíció és a szükséges összefüggésértékelési képesség a konkrét riasztás kockázatának és fontosságának felméréséhez. Egy tapasztalt biztonsági szakértő megkülönböztethet egy ártalmatlannak tűnő, ám gyanús tevékenységet és egy valós fenyegetést.
  • Megkerülés és kijátszás: A kibertámadók innovatívak, és módszereket dolgozhatnak ki az észlelőrendszerek megkerülésére vagy kijátszására. Azok a vállalatok, amelyek túlzottan támaszkodnak az automatizációra, könnyen elkerülhetik ezeket a fenyegetéseket.
  • Túlzott fejlett és komplexitás: Az automatizált biztonsági eszközök implementálása, karbantartása és frissítése további komplexitást vihet be a rendszerbe, amely új sebezhetőségeknek engedhet utat.
  • Emberi szaktudás csökkenése: Az automatizáció túlzott alkalmazásával csökken az emberi szakértők szükségessége, ami azt jelenti, hogy egy szervezet kevesebb szakértővel rendelkezhet, akik teljes mértékben megértik a rendszert. Ez veszélyes lehet, ha problémák merülnek fel vagy veszélyeztetik a rendszert.
  • Stagnáció: Az automatizáció, természetéből adódóan, ismert szabályok és minták szerint működik. A túlzott támaszkodás miatt a szervezetek reaktívvá válhatnak, nem pedig proaktívvá. Lehet, hogy nem tudnak lépést tartani az új veszélyekkel.
  • Interoperabilitási problémák: Több automatizált eszköz integrálása kihívást jelenthet. Ez biztonsági hézagokhoz vezethet, ha nem megfelelően kezelik.
  • A "zero-day threats" kezelésének képtelensége: Az automatizált eszközök ismert aláírásokra vagy viselkedési mintákra támaszkodnak. A "zero-day threats" esetében, amelyek korábban ismeretlen sebezhetőségeket jelentenek, lehet, hogy észrevétlenek maradnak.
  • Költségek: Az előrehaladott automatizációs megoldások bevezetésének kezdeti és folyamatos költségei jelentősek lehetnek. A túlzott támaszkodás, egy pontos költség-haszon elemzés nélkül, erőforráselosztási problémákhoz vezethet.
  • Adattúlterhelés: Az automatizált eszközök hatalmas mennyiségű adatot generálhatnak. Azokat nem megfelelően kezelik, az biztonsági csapatokat és rendszereket túlterhelheti, ezáltal kritikus figyelmeztetéseket hagyhatnak figyelmen kívül.
  • Megbízhatósági aggályok: Mint minden technológia, az automatizált rendszerek is meghibásodhatnak. A redundancia hiánya és az automatizált rendszerek túlzott megbízásából eredő hiba esetén ki lehet téve a veszélynek, hogy a rendszerek leállnak vagy nem működnek megfelelően.

A kiberbiztonság és az AI kéz a kézben jár

Az automatizáció segíthet a dolgozók számára a rutinfeladatok elvégzésében, lehetőséget adva a kiberbiztonsági szakembereknek, hogy összetettebb és stratégiai tevékenységekre összpontosítsanak. Az intrúziódetektáló rendszerek (IDS) és az intrúziómegelőzési rendszerek (IPS) elemzik a hálózati forgalmat gyanús mintákra, gyorsabban jelzik vagy blokkolják a kártékony tevékenységeket.

A kiberbiztonsági szakemberek az automatizációt arra is használhatják, hogy gyorsan kezeljék a fenyegetéseket. Például az automatizáció azonnal elszigetelhet egy kompromittált rendszert a további terjedés megakadályozása érdekében. Az automatizált szkennerek az ismert sebezhetőségeket ellenőrizhetik, biztosítva, hogy az szervezetek ismerjék a potenciális gyengepontokat.

Az AI egyéb felhasználási lehetőségei a kiberbiztonságban:

  • Patch-kezelés: Az automatizáció segíthet az infrastruktúrában hiányzó patch-ek azonosításában, néha akár azok végrehajtásában is.
  • Kockázatértékelés: Az automatizált eszközök képesek egy szervezet kockázati helyzetét értékelni a konfigurációk, engedélyek és egyéb tényezők elemzése révén a legjobb gyakorlatok és szabványok alapján.
  • Naplókezelés és elemzés: A naplók automatizált gyűjtése és elemzése segíthet a gyanús tevékenységek azonosításában, valamint az esetleges incidensek során kriminalisztikai bizonyíték szolgáltatásában.
  • Vörös és kék csapatgyakorlatok során az automatizált eszközök képesek szimulálni a támadási forgatókönyveket (vörös csapatgyakorlatok), valamint a védekezési stratégiákat (kék csapatgyakorlatok), lehetővé téve a szervezetek számára, hogy kibertámadások és védelmi intézkedések közötti felkészültségüket teszteljék.
  • Phishing szimuláció: Az automatizált eszközök felhasználókat oktathatnak és értékelhetik a szervezet fogékonyságát az ilyen típusú támadásokra. Emellett képesek védelmet nyújtani a form-jacking ellen, amely egyfajta kibertámadás volt, és 2018-ban havonta több mint 4000 weboldalt érintett.
  • Kiberfenyegetési intelligencia: Néhány platform képes összegyűjteni információkat a különböző forrásokból származó új fenyegetésekről és ezeket proaktív védekezés érdekében terjeszteni a szervezetben.
  • Mentés és helyreállítás: Az automatizáció biztosítja, hogy a mentéseket rendszeresen elvégezzék, és támogathatja a gyors helyreállítási folyamatokat egy biztonsági incidens után.
  • Orchestráció: A kiberbiztonság orchestráció, automatizáció és válasz (SOAR) platformok lehetővé teszik, hogy különböző biztonsági eszközök együttműködjenek, összehangolják tevékenységeiket és megosszák az információkat.

Az automatizáció és az emberi felügyelet egyensúlyának megteremtése

A kiberbiztonság jövője nem az ember és az automatizáció közötti választásról szól, hanem azok hatékony integrálásáról. Az emberi szakértők hozzák az intuíciót, döntéshozatali készségeket és alkalmazkodóképességet. Képesek észrevenni mintákat és kilépni a megszokott keretekből. Az automatizáció gyorsan feldolgozhat hatalmas adatmennyiségeket, biztosíthat gyors válaszokat és biztosítja az irányelvek következetes alkalmazását.

Az automatizáció túlzott függése a kiberbiztonságban sebezhetőséget okozhat, és néha jelentős biztonsági incidensekhez vezethet. Egy olyan valós életbeli esettanulmány, amely hangsúlyozza ezt a pontot, a 2017-es Equifax adatszivárgás.

Az Equifaxot, a három nagy hitelinformációs ügynökség egyikét megtámadták, és a 147 millió amerikai személyes adata került illetéktelen kezekbe. A kompromittált információk közé tartoztak a nevek, a Társadalombiztosítási számok, a születési dátumok, a címek és a vezetői engedély számok.

Az eset egyik hozzájáruló tényezője volt egy elmulasztott javítás. Az Equifaxnak nem sikerült kijavítania az Apache Struts webalkalmazás-keretrendszerében található ismert biztonsági rést (CVE-2017-5638). Habár az Equifax belső folyamatainak részletei nem kerültek teljesen nyilvánosságra, sok szervezet nagymértékben támaszkodik automatizált szkennelő eszközökre a rendszereik sebezhetőségeinek azonosítására és néha a javításukra.

A vállalatok számára számos tanulságot hozott magával ez az eset:

  • Rétegzett védelem: Az szervezeteknek nem szabad kizárólag az automatizációra támaszkodniuk a kiberbiztonsági védelmükben. Több rétegnek kell lennie, beleértve az automatizált és manuális folyamatokat is.
  • Emberi felügyelet: Az automatizáció jelentősen növelheti az hatékonyságot és a lefedettséget, de az emberi felügyelet elengedhetetlen a kontextus és az eszközök által esetlegesen elkerült anomáliák észleléséhez.
  • Rendszeres felülvizsgálat: A rendszereknek és eszközöknek rendszeresen át kell esniük felülvizsgálaton annak érdekében, hogy biztosítsák a megfelelő működést és azokat a sebezhetőségeket, amelyeket észlelniük kellene.
  • Javításkezelés: A javításoknak gyorsnak kell lenniük, különösen a nyilvánosság előtt ismert sebezhetőségek esetén. Egy strukturált folyamat segíthet abban, hogy a problémákat azonnal kezeljék.

Az emberi hatás automatizált kiberbiztonsághoz való hozzáadása

A kiberbiztonsági támadások és azok következményei óvintézkedő meseként szolgálnak az automatizáció túlzott függésének veszélyeiről a kiberbiztonság területén. Ezek az eszközök kritikus szerepet játszanak a mai biztonsági környezetben, de részét kell képezniük egy olyan holisztikus megközelítésnek, amely magában foglalja az emberi ítélőképességet, a manuális validálást és a rendszeres felülvizsgálati folyamatokat.