A Károli Gáspár Református Egyetem Gazdaságtudományi, Egészségtudományi és Szociális Kara a III. Ipar 4.0 - Válságokon túl? Energia és fenntarthatóság című konferencia keretében jelenlegi világunk legaktuálisabb rövid és hosszabb távú folyamataival foglalkozik. A konferencia az instabillá vált, számos konfliktussal küzdő környezet problémáira keresi a tudományos válaszokat.

Forrás: OTS

Az Ipar 4.0 jelensége a digitalizáció, mesterséges intelligencia, robotizáció és egymással kommunikáló gépekhez köthető, és a 2000-es évektől megjelenő digitális társadalom jelenségének vagy egy más szemléletben a digitalizációs technológia forradalomhoz köthető. Ez a jelenség áthatja a mindennapjainkat, szimbolikus tárgyai, mint az okostelefonok, technológiái, mint az internet, okosotthonok átalakítják életünket, munkánkat. A folyamat gazdasági hatásai akár egyetlen számmal, a szakmák becsült 80%-os megszűnésének tényével is jól érzékelteti mindezt. Nem feltétlenül alakul ki ekkora munkanélküliség, hanem ilyen mértékben módosul a szakmák szerkezete. A tapasztalatok szerint a technológiai és ipari forradalmak hosszabb távon a jólét növekedésével járnak. Ugyanakkor a most zajló folyamatokban egyedi, hogy már nem csupán a fizikai, de szellemi munkát is érinti. Egyelőre inkább a mechanikus, de lassan már a szellemi tevékenységek helyét is átveszi, mindezt kiegészíti a mesterséges intelligencia, így hatósági döntéseket, betegségek diagnosztizálását, de sokszor műtéteket is kivesz az ember kezéből az új technológia. Sok, csak középfokú és felsőfokú képzettséget igénylő szellemi munkakör megszűnik. A mesterséges intelligencia a domináns prognózisok szerint nem fenyegeti a kreatív - kooperatív - komplex látásmódú feladatkörök pozícióit. Ugyanakkor a fejlődése rendkívüli sebességű, míg korábban csak a sakkban, mára a komplexebb goban is képes legyőzni az embert. Átalakul tehát a munka fogalma, az ember helye a saját világában. Egyes előrejelzések szerint a társadalmi rendünket is átalakítja, hiszen hatásai az annak alapját képező középosztály helyzetét is elbizonytalanítja, átalakítja.

A technológiaváltás folyamatánál is régebbi és talán súlyosabb kérdés a XX. második felétől tudatosodó környezeti-fenntarthatósági probléma: az erőforrások kimerülése, az éghajlatváltozás és a Föld lakhatatlanná válásának veszélyei. Mindezek éppen napjainkra kezdenek olyan látványos megnyilvánulásokat eredményezni, megkérdőjelezhetetlenné válni és így a tudomány és Cassandrák világából a hétköznapok tapasztalatai közé kerülni. A kérdések, felvetések és ködös elmélkedések helyett már nyakunkon érezzük az egyre melegedő teleket és nyarakat, olvadó gleccsereket, a szárazságot és a rekorder aszályos éveket, ahogy a sűrűsödő időjárási katasztrófákat is. Kérdőjelek helyett felkiáltójelek jelentek meg. A megoldások, mint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, a megújuló, karbonsemleges energiaforrások súlyának erősítése az energiamixben ismertek, de a gyakorlati megvalósítás számos akadállyal néz szembe. Nincs közmegegyezés abban sem, hogy milyen energiaforrások tartozhatnak klímasemleges kategóriába.

A technológiai forradalom ma már egy olyan folyamat, amely legalább két évtizede velünk él és a klímaváltozás is egyre inkább elismert, elfogadott jelenség. Napjainkban nem megkérdőjelezhető, hogy 1950 óta megnőtt az üvegházhatású gázok globális kibocsátása. Ezen túl újabb és újabb rövid távon ható impulzusok okoznak kisebb-nagyobb társadalmi, politikai és gazdasági földrengéseket. A legutóbbi évek két jelentősebb eseménye a Covid-járvány és az orosz-ukrán háború. Ugyanakkor ezek maguk is komplex hatásmechanizmusú jelenségek, amelyek komolyan elbizonytalanították mindannyiunk életét, olyan helyzeteket teremtettek, amelyekre nem voltunk, nem lehettünk felkészülve, amelyek kezelése gyakran több kárt okozhat, mint amennyit megold. A Covid-járvány hatásainak kezelése tulajdonképpen a közgazdászok számára is ismeretlen terepet jelentett. A hagyományos makrogazdasági eszközök differenciálatlan alkalmazása új, súlyosabb válsághullámokat idézett elő, amelyekre rárakódott a háborús környezet hosszabb-rövidebb terhe. Nem vonhatók kétségbe azok az értékelések, amelyek ez utóbbit a kétpólusú világ megszűnését követő új világrend kialakulása kisérőjelenségének, a rivalizáló pólusok közötti új erőegyensúly kialakítására tett restaurációs kísérletnek tekintik, ahogy akár a közeljövőben előfordulhatnak újabb és újabb nemzetközi konfliktusok a nagyhatalmi státuszra törekvő és az azt birtoklók között. Végső soron tehát társadalmunk, gazdaságunk, a világrend, amelyben élünk átalakulóban, folyamatos változásban van.

A Károli Gáspár Református Egyetem feladata ebben a helyzetben a jövőképalkotás. A felkészülés, felkészítés a jövőre. Felkészítés a rendszerek, intézmények szintjén és felkészítés az egyének, a hallgatók szintjén. A makrostruktúrák tekintetében figyelmeztetni, javasolni, irányt mutatni tudunk. A hallgatók számára viszont olyan látásmódot, képességeket kell biztosítanunk, amely nélkülözhetetlenné teszi őket a jövő munkaerőpiacán, a mind jobban kiteljesedő mesterséges intelligenciával együtt élő immáron jelen lévő jövőben. Eszköze minden bizonnyal egy korlátokat nem ismerő, azokat inkább szétfeszítő, komplex, innovatív gondolkodás, amely jelenlegi tudásunk szerint algoritmusokkal nehezen leképezhető, nagyon és pótolhatatlanul emberi, amely új és újszerű megoldásokat szül, míg a gép ismétel és az ember számára felfoghatatlan mennyiségű adatot, utolérhetetlen sebességgel dolgoz fel.

A konferencia eszköz a szélesebb tudás aktivizálására, a közös gondolkodásra, önmagunk felkészítésére e feladatra.

A III. Ipar 4.0 konferencia ezt a bonyolult társadalmi-gazdasági helyzetet próbálja feltárni. A központi kérdéssé emelt energia életünk látható-láthatatlan központi eleme, amely a technológia-váltás és a klímaváltozás szempontjából is kiemelt kérdés, ahogy a sorozatos válságok, a háború is az 1970-es, 1980-as évek közel-keleti háborúinak hatásait idéző, bár mértékében messze elmaradó energiaárrobbanással, gazdasági struktúraváltási kényszerrel járt. Ismét középpontba került az energiahatékonyság kérdése. A Covid-járvány hatására a társadalmi távolság növekedésének kényszerét áthidaló, felgyorsult digitalizáció és robotizációt tovább erősítheti a nemzetközi politikai-gazdasági újrablokkosodás, a globalizált világban kiszolgáltatottságát felismerő fejlett világ bezárkózását segítheti, például a munkaerőszükségletének kiváltásával. Egyes országokban a demográfiai folyamatok is közre játszhatnak a robotizáció felgyorsulásában, az új technológiák fokozott ütemű alkalmazásában. Ezt az ismeretlen felé haladó világot, annak egy-egy szeletét mutatja meg a konferencia, arra törekedve, hogy a mozaikok összeállnak egy tisztább, világosabb képpé. Az előadások beszélnek a makrogazdaság egészéről, leírást adnak a gazdaság átalakulásáról, de bevilágítanak egyes véletlenszerűen kiragadott szektorokba, mint az autóipar vagy az egészségügy, amelyek ugyanakkor a változások élvonalába tartoznak. A konferencia kiemelt teret biztosít az energia kérdésének a plenáris és a szekcióelőadások keretében egyaránt.

Technológiaváltás és klímaváltozás, járvány és háború mind olyan jelenségek, amelyek egy forrongó, mozgásban lévő világot leíró fogalmak. Ilyen helyzetekre a hétköznapok rövidtávú válaszokat adnak, míg a tudomány tartósan működő, hosszútávú megoldásokra törekszik. Ennek megalapozásában segít a konferencia.

A konferencia részletes programja az alábbi linken olvasható:
https://geszk.kre.hu/index.php/iii-ipar-4-0-konferencia-energia-es-fenntarthatosag-program